Kosár
Jelenleg nincs más termék a kosaradban
Cserép átmérő : 12 cm
Növény magassága cseréppel együtt : 60 cm
Az orchideák a legszebb és legismertebb virágok közé tartoznak, mivel lenyűgözően sok számban és több száz káprázatos színben és formában tündökölnek.
A 700-800 fajt magába foglaló Oncidium nemzetség az egyik legnépesebb az orchideák között.
Közismertebb nevén, pillangó orchidea. Sárga és barna virágokkal nyílik. Ezek a fajták napjainkban egyre népszerűbbek a könnyű nevelhetőség és az igazán változatos, tartós, néhány esetben akár illatos virágaik miatt is.
Floridában éppúgy megtalálhatók, mint Argentínában vagy Brazíliában.
A meleg, nyirkos területeken ugyanúgy előfordulnak, mint a hűvös, hegyi régiókban.
A Föld különböző éghajlatú területein számtalan lepkekosbor faj él. Akadnak köztük olyanok, amelyek szobai körülmények között is jól tarthatók, míg mások több odafigyelést igényelnek.
A legtöbb faj a természetben epifitaként a fák ágvilláiban él, ahol gyökereivel megkapaszkodik, tápanyagigényét pedig az itt összegyűlő anyagokból, a korhadó lombból és a faágakon lefolyó esővízből fedezi.
Az epifitáknak megfelelő életkörülményeket a lakásban is megteremthetjük. Csavarjuk be a gyökereket tőzegmohába, és kötözzük fel tenyérnyi fakéregdarabra. A tőzegmohát gyakran permetezzük vízzel.
A lepkekosbor elsősorban azért olyan kedvelt, mert legtöbb faját egyszerűen, akár szobában is tarthatjuk, egyéb igényeiket pedig könnyen kielégíthetjük.
Általában az orchideát is nevelhetjük agyagcserepekben, de semmi esetre sem általános virágföldben, hanem speciális ültető közegben, amely megfelel a megszokott életfeltételeinek.
Ez a közeg legyen jó vízáteresztő képességű, levegős és laza szerkezetű. Nagyon fontos a hungarocellből vagy égetett agyaggolyókból készített drénréteg, amely megakadályozza a víz pangását, ami az orchideák számára nagy veszélyt jelent.
A növény akkor van megfelelően tartva, ha a levelei nem sötét, hanem élénk öldek. A sötét zöld levelek a fényhiányról, míg a vöröses levelek a túlzott fényről árulkodnak.
Szeretik a megfelelő légmozgást, de a túlzott, hirtelen hidegtől, huzattól óvjuk a növényeket.
A sikeres újbóli virágzáshoz a növény igényli a hidegebb klímát. A növény virágzás után pihen.
Ebben az időszakban a locsolást szinte teljesen vissza kell fogni és csak nagyon ritkán annyira öntözzük meg a növényt, hogy a talaja enyhén nyirkos legyen. A növényt teljesen kiszárítani nem szabad, mert a bulbák megráncosodnak és nehezen lehet újra növekedésre ösztönözni a növényt.
Fényigény : A közvetlen napfény megperzselheti a növényt, levelein száraz, barna foltok jelenhetnek meg.
Vízigény : Fontos, hogy a lepkekosbort a növekedési időszakban bőségesen, de ne túlzottan öntözzük. A túlöntözés gyökér-rothadáshoz vezethet. A nyugalmi időszakban csak keveset öntözzük.
Nyáron akár naponta lehet esővízzel öntözni, de ügyelni kell, hogy a gyökerei mihamarabb felszáradjanak, ugyanis a pangó víz elpusztítja a gyökereit.
Páraigény : Biztosítsunk párás környezetet a növény gyakori permetezésével.
Tápanyagigény : Legalább havonta táp-oldatozzuk őket kiegyensúlyozott tápoldattal.
Talajigény : Talaja legyen szellős, nagyon durva fakéreg. Ezt a fajt kéregdarabra drótozva vagy hasítékokkal teli, fából készült orchideakosárban is nevelhetjük.
Átültetés : Átültetésre 1-2évente kerülhet sor, mikor az új hajtás már 4-5cm magas, vagy még nem jelentek meg új gyökerek. Az összetömörült, elhasznált közeget és az elhalt gyökereket távolítsuk el a növényről, és megfelelően szellős, epifita keverékbe ültessük.
Átültetés után, addig ne öntözzük, amíg az új gyökerek nem jelennek meg (ha szükséges a közeg tetejét nedvesítsük). Ez után visszatérhetünk a normál öntözési szokásainkhoz.
Teleltetés : Télen hűvös helyen sok fénnyel és nagyon kevés öntözéssel tartható.
Növényvédelem : A lepkekosbort kártevők vagy komolyabb betegségek csak ritkán támadják meg. Ha nem fejlődik kielégítően, akkor ennek oka legtöbbször a helytelen ápolás.
Növény magassága cseréppel együtt : 60 cm
Az orchideák a legszebb és legismertebb virágok közé tartoznak, mivel lenyűgözően sok számban és több száz káprázatos színben és formában tündökölnek.
A 700-800 fajt magába foglaló Oncidium nemzetség az egyik legnépesebb az orchideák között.
Közismertebb nevén, pillangó orchidea. Sárga és barna virágokkal nyílik. Ezek a fajták napjainkban egyre népszerűbbek a könnyű nevelhetőség és az igazán változatos, tartós, néhány esetben akár illatos virágaik miatt is.
Floridában éppúgy megtalálhatók, mint Argentínában vagy Brazíliában.
A meleg, nyirkos területeken ugyanúgy előfordulnak, mint a hűvös, hegyi régiókban.
A Föld különböző éghajlatú területein számtalan lepkekosbor faj él. Akadnak köztük olyanok, amelyek szobai körülmények között is jól tarthatók, míg mások több odafigyelést igényelnek.
A legtöbb faj a természetben epifitaként a fák ágvilláiban él, ahol gyökereivel megkapaszkodik, tápanyagigényét pedig az itt összegyűlő anyagokból, a korhadó lombból és a faágakon lefolyó esővízből fedezi.
Az epifitáknak megfelelő életkörülményeket a lakásban is megteremthetjük. Csavarjuk be a gyökereket tőzegmohába, és kötözzük fel tenyérnyi fakéregdarabra. A tőzegmohát gyakran permetezzük vízzel.
A lepkekosbor elsősorban azért olyan kedvelt, mert legtöbb faját egyszerűen, akár szobában is tarthatjuk, egyéb igényeiket pedig könnyen kielégíthetjük.
Általában az orchideát is nevelhetjük agyagcserepekben, de semmi esetre sem általános virágföldben, hanem speciális ültető közegben, amely megfelel a megszokott életfeltételeinek.
Ez a közeg legyen jó vízáteresztő képességű, levegős és laza szerkezetű. Nagyon fontos a hungarocellből vagy égetett agyaggolyókból készített drénréteg, amely megakadályozza a víz pangását, ami az orchideák számára nagy veszélyt jelent.
A növény akkor van megfelelően tartva, ha a levelei nem sötét, hanem élénk öldek. A sötét zöld levelek a fényhiányról, míg a vöröses levelek a túlzott fényről árulkodnak.
Szeretik a megfelelő légmozgást, de a túlzott, hirtelen hidegtől, huzattól óvjuk a növényeket.
A sikeres újbóli virágzáshoz a növény igényli a hidegebb klímát. A növény virágzás után pihen.
Ebben az időszakban a locsolást szinte teljesen vissza kell fogni és csak nagyon ritkán annyira öntözzük meg a növényt, hogy a talaja enyhén nyirkos legyen. A növényt teljesen kiszárítani nem szabad, mert a bulbák megráncosodnak és nehezen lehet újra növekedésre ösztönözni a növényt.
Fényigény : A közvetlen napfény megperzselheti a növényt, levelein száraz, barna foltok jelenhetnek meg.
Vízigény : Fontos, hogy a lepkekosbort a növekedési időszakban bőségesen, de ne túlzottan öntözzük. A túlöntözés gyökér-rothadáshoz vezethet. A nyugalmi időszakban csak keveset öntözzük.
Nyáron akár naponta lehet esővízzel öntözni, de ügyelni kell, hogy a gyökerei mihamarabb felszáradjanak, ugyanis a pangó víz elpusztítja a gyökereit.
Páraigény : Biztosítsunk párás környezetet a növény gyakori permetezésével.
Tápanyagigény : Legalább havonta táp-oldatozzuk őket kiegyensúlyozott tápoldattal.
Talajigény : Talaja legyen szellős, nagyon durva fakéreg. Ezt a fajt kéregdarabra drótozva vagy hasítékokkal teli, fából készült orchideakosárban is nevelhetjük.
Átültetés : Átültetésre 1-2évente kerülhet sor, mikor az új hajtás már 4-5cm magas, vagy még nem jelentek meg új gyökerek. Az összetömörült, elhasznált közeget és az elhalt gyökereket távolítsuk el a növényről, és megfelelően szellős, epifita keverékbe ültessük.
Átültetés után, addig ne öntözzük, amíg az új gyökerek nem jelennek meg (ha szükséges a közeg tetejét nedvesítsük). Ez után visszatérhetünk a normál öntözési szokásainkhoz.
Teleltetés : Télen hűvös helyen sok fénnyel és nagyon kevés öntözéssel tartható.
Növényvédelem : A lepkekosbort kártevők vagy komolyabb betegségek csak ritkán támadják meg. Ha nem fejlődik kielégítően, akkor ennek oka legtöbbször a helytelen ápolás.
